A honfoglaló magyar férfiak apróbb használati eszközeiket, a tűzgyújtáshoz nélkülözhetetlen csiholóacéljukat és kovakövüket az övre csatolt bőr- vagy nemeztarsolyban tartották.
A tarsolyok fedelét bronz- vagy ezüstveretekkel, vagy a tarsoly egész felületét beborító tarsolylemezzel díszítették.
Az egyedi tervezésű és egymástól nagyon eltérő tarsolylemez díszítések a következők voltak: keresztény mitológiai jelképek, életfák, pávasárkányok, mesés lények, szárnyas egyszarvúak, dús palmettacsokrok, imitált ékkőberakások, melyek általában központos elrendezésű motívumrendszert alkottak.
A tarsolylemezeket úgy készítették, hogy a formára vágott ezüstlemezre karctűvel felrajzolták a mintát, majd finom poncolókkal kidolgozták a motívumokat, és a minta hátterét poncolókkal visszaütötték. A következő fázisban tűziaranyozással vonták be, így az eredeti ezüst színben meghagyott minta még jobban kiemelkedett, és látványosabbá vált.
Hazánkban több térségből is kerültek elő tarsolylemez leletek, pl: Rakamaz, Szolnok, Budapest-Farkasrét, Túrkeve, Tarcali, Tiszabezdéd.
Forrás: Ötvös Nagy Ferenc/Ötvösművészet